Alsó-Tisza-vidéki
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és
Vízügyi Felügyelőség
Hatósági Osztály
Szeged
Felső-Tisza part 17.sz.
Tisztelt Felügyelőség!
A DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft. (6720 Szeged, Klauzál tér 9.) megbízásából az ETV-Erőterv Zrt. (1094 Budapest, Angyal u. 1-3) által benyújtott – Szeged-Újszeged 120 kV-os távvezeték ügyében az „Élhető Környezetért” Egyesület képviseletében a számunkra rendelkezésre álló fellebbezési határidőn belül bejelentem, hogy a Felügyelőség 2008. július 30. napján kelt 48.308-2-22/2008. számú határozatával szemben fellebbezést nem kívánunk bejelenteni, a határozatot
t u d o m á s u l v e s s z ü k,
azonban mind a határozat rendelkező részét, mind pedig annak indokolását kérjük kiegészíteni azzal, hogy
a 314/2005. (XII.25.) Korm. sz. rendelet 3. számú mellékletének 75.) pontján túlmenően a hivatkozott rendelet 1. § (3) bek. d) pontjában írtak szerint a kérelmező által jelzett tevékenység várható környezeti hatásai azért is jelentősek, mert a létesítése óta 20-22 kV-on üzemeltetett vezetéken az eddigi feszültséget hatszorosára, 120 kV-ra kívánják felemelni.
Ezen kiegészítésnek álláspontunk szerint azért van jelentősége, mert az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet 1973. június 8. napján kelt 4416/57-1973. számú vezetéki engedélyének kiadása óta több mint 35 év telt el és az eltelt 35 év alatt soha senki, semmilyen hatóság nem vizsgálta és nem is vizsgálhatta, hogy a kérdéses légvezeték ténylegesen képes-e a 120 kV-os feszültséget továbbítani folyamatos üzemeltetés céljából, miután az engedély szerinti vezeték teljesen soha nem készült el.
A hatszoros feszültségnövelés mindenképpen olyan jelentős környezeti hatásváltozás kiváltására alkalmas, amely azt kívánja, hogy a jelenleg érvényben lévő 2007. évi LXXXVI. törvényben írt szabályok szerint történjen meg k i é p í t é s é n e k b e f e j e z é s e e s e t é n a teljes vezetékrendszer építési-, üzemeltetési- és használatbavételi engedélyezési eljárása.
A fentieken túlmenően a DÉMÁSZ Hálózatelosztó Kft-nek a fenti határozattal szemben bejelentett fellebbezésére az alábbi
é s z r e v é t e l e k e t t e s s z ü k :
A DÉMÁSZ Hálózatelosztó Kft. (a továbbiakban: DÉMÁSZ) a fellebbezésében lényegében főként arra hivatkozik, hogy a kérdéses légvezetékre a már említett, 1973. június 8. napján kelt jogerős 4416/57-1973. számú határozat alapján érvényes vezetékjogi engedéllyel rendelkezik.
Nekünk ezzel kapcsolatosan más az álláspontunk, ugyanis az akkor - 1994. augusztus 5. napjáig - hatályban volt 1962. évi IV. törvény 11. § (2) bekezdése a következőket tartalmazza:
„A vezetékjog megszűnik, ha a villamosmű üzembentartója a vezetéket
a.) az engedélyezéstől számított 5 éven belül nem építi meg,
b.) a megépített vezetéket véglegesen lebontja.”
A törvény idézett rendelkezéséből az következik, hogy csak abban az esetben érvényes a DÉMÁSZ hivatkozott vezetéki engedélye, amennyiben az adott nyomvonalon a kérdéses légvezetéket a tartozékaival együtt az engedélyezési tervnek megfelelően legkésőbb 1978. június 8. napjáig kiépítették, mert egyébként a DÉMÁSZ által annyira hivatkozott, 4416/57-1973. számú vezetéki engedély a törvény rendelkezésénél fogva már nem érvényes.
A magunk részéről állunk elébe, hogy a DÉMÁSZ bizonyítsa be, hogy 5 éven belül megépítette az engedélyezett vezetéket, aminek azonban ellentmond:
- A másolatban mellékelt engedély keltezésénél látható feljegyzés tanúsága szerint 1976. május 10-én adták csak át az engedélyt a kiviteli terv elkészítéséhez és nem valószínű, hogy közel 3 évi várakozás után akkora lendületet kapott volna a vezeték építése, hogy az ténylegesen elkészülhetett a jogszabály által megkívánt 5 éven belül,
- Feltehetőleg ilyen jelentős beruházás elkészítését követően átadás-átvételi eljárásra is sor került. Annak ellenére, hogy a DÉMÁSZ által a fellebbezésben írt azon megállapítással nem szállunk vitába, hogy az akkor hatályos törvény szerint nem kellett külön engedélyezési eljárást lefolytatni, nagyon jól tudjuk azt, hogy ennél kisebb volumenű építkezések befejezése után is mindig kötelező volt átadás-átvételi eljárás lefolytatása.
Feltehetőleg jelen esetben is sor került ilyenre, csak a DÉMÁSZ-nak nem áll érdekében az erre vonatkozó okiratokat rendelkezésre bocsátani, hiszen ezzel elismerné, hogy az engedély megadásától számított 5 éven belül nem valósította meg a vezeték kiépítését.
- Ha még netán a DÉMÁSZ azt tudná bizonyítani, hogy az eddig használt vezetékrendszert 5 éven belül elkészítette, ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy a hivatkozott engedély már nem érvényes, ugyanis a jelen ügyben a Felügyeletnél, mint környezethasználó által előterjesztett előzetes vizsgálat iránti kérelemhez mellékelt P.237550/0001-9. számú tervekből egyértelműen megállapítható, hogy az eddig kiépített 6,8 km hosszú vezetékszakaszhoz még hozzá kell építeni egy 229 m-es és egy 224 m hosszú távvezeték szakaszt, ugyanis a 33 db tartóoszlopból álló távvezeték 9. és 10. oszlopa között a légvezetéket a mai napig nem húzták át és az eredeti tervekben a Szőregi útra tervezett 120 kV-os transzformátorállomást meg sem építették.
Tehát egyértelműen megállapítható, hogy soha nem készült el a 4416/57-1973. számú határozatban megjelölt légvezeték, így az arra adott v e z e t é k j o g i e n g e d é l y a t ö r v é n y n é l f o g v a é r v é n y é t v e s z t e t t e .
A mondottakból következően teljesen alaptalan a DÉMÁSZ fellebbezésének az ezzel összefüggésben előadott valamennyi hivatkozása és az Egyesületünk nem csak a jelen környezetvédelmi hatóság előtt kívánja megtámadni a hivatkozott vezetékjogi engedély érvényességét, hanem külön eljárásban a Magyar Energia Hivatal előtt is.
Sajnálatos módon a jelen ügyben eljárt szakhatóságok közül, az ANTSZ Békéscsabán székelő Dél-alföldi Regionális Intézete és a Szeged Megyei Jogú Város Jegyzője, mint építésügyi szakhatóság, álláspontunk szerint részben a DÉMÁSZ megtévesztő magatartása, részben pedig a felületes munkavégzés következtében a 7.2 km hosszú vezetékszakaszt nem egységesen vizsgálva téves, megalapozatlan álláspontra helyezkedett, amikor nem emeltek kifogást a kérelmezett beruházás ellen, illetve szakhatósági hozzájárulást adtak a kérdéses beruházás megvalósítására.
Az ANTSZ-nek eszébe sem jutott helyszíni szemlét, vagy helyszín bejárást tartani, illetve azt vizsgálni, hogy a 7.2 km-es vezeték környezetében élők egészségét mennyiben veszélyezteti az addigi hatszorosára növelt magasfeszültség és hogy az 1970-es évek óta hányan építkeztek az előírt biztonsági övezeten belül érvényes építési engedéllyel, továbbá hogy az elmúlt 35 év alatt a tudomány annyit fejlődött, hogy az addig ismert és elfogadott határértékek felülvizsgálata napjainkban éppen szükségessé válik.
Azt állítja a DÉMÁSZ a fellebbezésében, hogy a kérdéses légvezeték által érintett terület nem
minősíthető „sűrűn lakott” területnek. Nem hát, ha igaza lenne a DÉMÁSZ-nak abban, hogy itt csupán arról van szó, hogy a már említett 229 m-es, valamint egy 224 m-es szakasz kiépítésére kerül sor. Nyilvánvalóan nem ezt a kis területet kell figyelembe venni, hanem azt, hogy az érintett több mint 7 km-es szakasz Újszeged ún. belvárosának szélén halad, ahol a vezetéki engedély kiadása óta számtalan új épületet építettek és a lakósok száma az engedély kiadása óta lényegesen növekedett, amit annakidején nyilvánvalóan nem is tudtak figyelembe venni. Most pedig ha valóban üzembe kívánják helyezni 120 kV-on ezt a vezetékszakaszt, nyilvánvalóan „sűrűn lakott” területen vezet át a légvezeték, ami álláspontunk szerint ad abszurdum, arról nem is beszélve, hogy Szegednek a legkiemelkedőbb és legféltettebb kertvárosrészének ún. belvárosi területe az, amit érint a vezeték.
Ki fogja vállalni annak a következményét, ha valamilyen üzemzavar miatt akár több százan megsérülnek, vagy meghalnak. A tervező a P.23.7550/0005/0.számú tervben csak a „koronakisülés” veszélyét említi meg, míg a magasfeszültség által indukált elektromágneses tér káros hatásaival kapcsolatban csak 1970. és 1989. év közötti orvosi adatokkal, ismeretekkel dolgozik. Úgy látszik a tervező ott ragadt, amikor 1973-ban megadták az engedélyt.
Mellékelten becsatoljuk a Szegedi Tudományegyetem Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszékének egyetemi tanára, dr. Szente Magdolna által a Városüzemeltetési Bizottság egyik tagjának felkérésére készített szakértői véleményt, amelyből megállapítható, hogy a 120 kV-os, vagy azt meghaladó nagyfeszültségű vezetékek környezetében az elektromágneses tér még akkor is rákkeltő hatású, ha az egyébként a szabványban előírt értékeket nem haladja meg. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 2001. évben kiadott közleményében rákkeltőnek minősíti az ilyen elektromágneses tereket és ezt a megállapítását a WHO a későbbiekben végzett tudományos kutatások alapján 2007. évben kiadott újabb közleményében meg is erősítette.
A kifejtettekből következően megalapozatlan a tervező azon állítása, hogy az emberek életét, azaz a légvezeték közvetlen környezetében élők egészségét a tervezett 120 kV-os magasfeszültség nem veszélyezteti. Igenis veszélyezteti, mint ahogy az a WHO közleményeiben szerepel (amit egyébként az Internetről saját maguk is lehívhatnak), arról nem beszélve, hogy jelen esetben egy olyan veszélyhelyzet kialakulásával találhatjuk magunkat szemben, amely nem 1 vagy 2 év alatt, hanem több, akár 10-20 év alatt fejti ki egészségkárosító hatását, amit viszont lehetetlen szakértői módszerekkel, vagy eszközökkel megnyugtató módon, megalapozottan vizsgálni, megállapítani, vagy előre prognosztizálni.
Az utóbb mondottakra tekintettel messzemenőkig egyetértünk a környezetvédelmi hatóság azon vizsgálati szempontjával, hogy a légvezeték kiváltása földkábel elhelyezésével adhatna megfelelő megoldást.
Nem vitatjuk, hogy a DÉMÁSZ számára ez jelentős többlet költséggel jár, de annak lehetősége sem kizárt, hogy ezt a helyzetet megfelelő, célirányos pályázatot benyújtva Európa Unióss támogatás elnyerésével lehetne megoldani, finanszírozni és nem kellene a magasabb költségek miatt a DÉMÁSZ által szolgáltatott áram díját az egyébként érvényes árhoz képest felemelni. Erre tekintettel indítványozzuk, hogy a környezetvédelmi határozatban hatástanulmányi szempontként az esetleges uniós támogatás lehetőségének vizsgálata is szerepeljen.
Egyebekben mindenben osztjuk a környezetvédelmi hatóság határozatának rendelkező részében megfogalmazott hatásvizsgálati dokumentáció szempontjait, mert az valóban az embereket embernek tekinti és nem állatnak, kísérleti nyúlnak. Köztudomású, hogy a Hortobágyon az ott élő madarak életterének biztosítása, életének védelme érdekében az ottani magasfeszültségű légvezetékeket földkábelben helyezték el. Úgy tűnik, hogy a Hortobágyon jobb madárnak lenni, mint emberként Szegeden élni.
Szeged, 2008. szeptember 11.
Tisztelettel:
dr. Bálint Gyula
egyesületi elnök
szeptember 8, 2008
