Országos Környezetvédelmi
Természetvédelmi és
Vízügyi Főfelügyelőség
1539
Budapest
Mészáros u. 58/a
Tárgy: beadvány
Ügyszám: 48.308-2-22/2008
Tisztelt Főfelügyelőség!
Az „ÉLHETŐ KÖRNYEZETÉRT” Környezetvédelmi Egyesület (6726 Szeged, Töltés u. 26.) – csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőnk útján - az Alsó Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség előtt folyamatban volt hatósági eljárásban az első fokú hatóság 48.308-2-22/2008. sz. határozatával szemben a Démász Hálózati Elosztó Kft. kérelmező által 48308-2-26 iktatószám alatt benyújtott 2008. augusztus 19. napján kelt fellebbezésben foglaltakra hivatkozással az alábbi
beadványt
terjesztjük elő
Kérjük a Tisztelt Főfelügyelőséget, mint másodfokú hatóságot, hogy a hivatkozott számú első fokú
határozatot helybenhagyni, és a kérelmező fellebbezését elutasítani szíveskedjék.
Álláspontunk szerint az első fokú hatóság az előzetes vizsgálati eljárás által indokolt mértékben feltárta a
döntéshozatalhoz szükséges tényeket, az alapján megalapozott és jogilag helyes határozatot hozott. A határozat indokolása kellő részletességgel rögzíti a döntéshozatalnál figyelembe vett szempontokat és tényeket.
A kérelmező fellebbezésében a tudatos csúsztatás eszközével megkísérli az általa tervezett beruházást egy
meglévő magasfeszültségű vezetékhálózat jelentéktelen kiegészítéseként feltüntetni, mintha az eljárás kizárólag a kérelemben megjelölt néhány száz méter hosszúságú vezetékről szólna.
Ezzel szemben az első fokú hatóság helyesen rögzíti határozatában, hogy a kapcsolódó (részben megépített)
távvezeték, illetve a tervezett új transzformátorállomás, valamint a tervezett feszültségszint-növekedés miatt a beruházás hatásterülete jelentősen túlmutat a kérelemben megjelölt vezetékszakaszon.
A kérelmező minden eljárásban és minden nyilatkozatában folyamatosan úgy hivatkozik a részben megépült „Szeged-Újszeged 120 kV-os vezetékre” mint egy érvényes engedély alapján létező és működő hálózatszakaszra, amelynek mindössze egy hiányzó vezetékszakaszát kell megépíteni.
A kérelmező feltehetően bízik abban, hogy ha fenti csúsztatást elég sokszor és elég sok helyen hangsúlyozza, akkor azt igaznak fogadják el.
A valóságban a kérelmező által megjelölt 1973.06.08. napján az Állami energetikai és energiabiztonsági Felügyelet által 4416/57-1973 sz. vezetékjogi engedélyben megjelölt 120 kv-os távvezeték a mai napig nem valósult meg, ezért a – a kérelmező állításával ellentétben – nem létezik érvényes engedéllyel működő 120 kV-os légvezeték az alábbiak miatt:
- a DÉMÁSZ Rt. jogelődje a hivatkozott engedély keltétől számított 5 éven belül nem építette meg az engedélyben megjelölt vezetékrendszert, ezért az akkor hatályban volt 1962. évi IV. tv. 11. § (2) bek. alapján a vezetékjog megszűnt
- A DÉMÁSZ Rt. az engedélyben megjelölt vezetéket nemhogy 5 éven belül, de a mai napig sem építette meg az engedély szerinti nyomvonalon és tartalommal, hiszen akkor nem volna szükség jelen hatósági eljárásra
- A DÉMÁSZ Rt. által részben megépített vezetékszakaszt a hivatkozott vezetékjogi engedélyben meghatározott 120 kV-os feszültségszinten soha nem vették használatba, az a jelenleg megépített elemekkel kérelmező állítása szerint megépülése óta 22 kV-on üzemel.
Egyesületünk határozott álláspontja szerint, egy lánc nem tekinthető láncnak, ha abból láncszemek hiányoznak.
A kérelmező által hivatkozott vezetékszakasz akkor lenne engedély alapján működő hálózat, ha az az engedély szerinti tartalommal elkészült volna.
Ennek megítélése szempontjából közömbös, hogy mekkora szakasz (hány oszlop és hány méter vezeték) nem készült el az engedélyben megjelöltekhez képest, mint ahogy az is közömbös hogy az elkészült szakaszt miért nem az eredetileg tervezett feszültségszintre építették meg.
Fentiekkel ellentétes értelmezés oda vezetne, hogy ha a kérelmező az engedélyben meghatározott nyomvonalon az elmúlt 30 évben csak egyetlen oszlopot állított volna fel, akkor is hivatkozhatna arra, hogy az engedélyben foglalt vezetékrendszer 30 éve megépült, csak „hiányosan”
Mindezek alapján az első fokú hatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérelem mellékletét képező dokumentáció tárgyát képező vezeték hatásai nem önmagukban vizsgálhatók és vizsgálandók, hanem a tervezett beruházás céljával, a megépítendő transzformátorállomással, valamint ezen beruházások meglevő vezetékszakasszal való összekötését követően a beruházó által tervezett mintegy hatszoros feszültségszint-emeléssel együtt.
Kérelmező fellebbezésében arra hivatkozik, hogy a „sűrűn lakott terület” nem olyan szempont, amely a
kapcsolódó körülmények vizsgálata nélkül megalapozhatná a hatásvizsgálat szükségességét.
A 314/2005 (XII.25.) Korm rendelet 5. sz. melléklete szerint a környezeti hatásvizsgálat szükségességének szempontjai közé tartozik:
2. A telepítési hely és a feltételezhető hatásterületek érzékenysége, különösen
a) a táj érzékenysége, tekintettel a jelenlegi területhasználatra, tájhasználatra és a tájképre;
b) az érintett természeti erőforrások relatív szűkössége, minősége, megújulási képessége;
c) abszorpciós kapacitása (beleértve az érintett környezeti elemek és rendszerek terhelhetőségét, megújulási képességét, szennyezésmegkötő- és pufferkapacitását), különösen az alábbi területeken:
ca) vizes élőhelyek, hegyvidéki és erdőterületek,
cb) védett természeti területek, Natura 2000 területek, természeti területek, érzékeny természeti területek, az ökológiai hálózat elemei,
cc) ahol valamely szennyezettségi határértéket már túlléptek,
cd) sűrűn lakott területek,
ce) történeti tájak, műemléki területek, műemlékek és régészeti örökség területei, megőrzendő karakterű települések vagy településrészek.
A jogszabály nyelvtani értelmezése szerint a „sűrűn lakott terület” fogalma valóban az abszorpciós kapacitás pontban alpontban szerepel. A jogszabályszerkesztés logikájából következik, hogy a jogszabályalkotó a teljesség igénye nélkül fel kívánt sorolni néhány olyan esetet, ahol az abszorpciós kapacitás vizsgálata különösen indokolt.
Kérelmező ugyanakkor fellebbezésében figyelmen kívül hagyja, hogy az abszorpciós kapacitásra vonatkozó alpont a „2. A telepítési hely és a feltételezhető hatásterületek érzékenysége” pontban levő felsorolás része. A számozás logikájából egyértelműen következik, hogy a szempontrendszer elemei egymással a többen a kevesebb (halmaz – részhalmaz) viszonylatában állnak.
Vagyis a hatóság, ha úgy ítélete meg, hogy a telepítési hely és a feltételezhető hatásterületek
érzékenyek a beruházásra, akkor ez önmagában megalapozza a hatásvizsgálat elvégzésének elrendelését.
Az első fokú hatósághoz eljutott lakossági bejelentések és kezdeményezések egyértelműen igazolták a hatóság számára azt az - egyébként köztudomású – tényt, hogy a telepítési helyen illetve a hatásterületen (amelybe fentiekben kifejtett indokok miatt a vezeték részben meglevő 6800 m. hosszúságú szakasza és az újonnan épülő szakaszok is beletartoznak) élő emberek ellenzik egy olyan részben megépült vezeték továbbépítését és feszültségszint-emelését, amely vezeték a ma hatályos szabályok alapján ezen a nyomvonalon ezen technológiával már nem valósítható meg, azaz a hatásterület érzékeny a beruházásra.
Jelen esetben az első fokú hatóság fenti ponton belül utalt cd) alpontra, de fent kifejtett okok miatt ezen hivatkozás nélkül is megalapozott lenne határozata.
A hivatkozott cd) alpont kapcsán kérelmező fellebbezésében sérelmezi, hogy a határozat a sűrűn lakott terület fogalmának alkalmazhatóságára vonatkozó adatokat (az ott élők számának meghatározását) nem
tartalmazza.
A 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50 §. (3) bekezdése szerint: A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
A sűrűn lakott terület fogalmát jogszabály nem határozza meg, vagyis az a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezendő olyan mérlegelés, amely véleményünk szerint fellebbezésében nem támadható eredményesen. Az pedig nyilvánvalóan köztudomású tény, hogy a vezeték meglevő és tervezett részei, azaz a hatásterület jelentős része Újszeged lakóövezeti része, ahol egymás mellett, a meglevő, illetve tervezett vezetéktől néhány méterre lakóházak állnak.
Úgy gondoljuk, fenti köztudomású tények népszámlálási adatok nélkül is megalapozzák az első fokú határozatban rögzített megállapítást, hogy a hatásterület sűrűn lakott terület.
A kérelmező kifogásolja továbbá az első fokú hatóságnak a 2.a) pontra (a táj érzékenysége, tekintettel a jelenlegi területhasználatra, tájhasználatra és a tájképre;) hivatkozását ismételten megpróbálva úgy beállítani az ügyet, mintha az kizárólag 229 m vezetékről szólna. Az a körülmény, hogy a korábbi vezetékszakaszok engedélyezésénél és megépítésénél teljességgel figyelmen kívül hagyták a tájképi jellemzőket még véletlenül sem jelenti azt, hogy a 30 évvel később eljáró hatóság ne érvényesíthetne tájképvédelmi szempontokat. Ha egy vezetékrendszer a tájképi megjelentést rombolja, akkor azt rombolja egészében és elemeiben is. Meglehetősen sajátos hatósági álláspont lenne azt mondani: „mivel a megépült szakaszok tájképrombolóak, akkor engedélyezzük további 229 m tájképromboló szakasz megépítését.”
Amint arra az első fokú hatóság is helyesen hivatkozik, a Rendelet 5. sz. melléklete a környezeti hatásvizsgálat szükségességének szempontjai közé sorolja a várható környezeti hatások jellemzőit, különösen:
a) területi kiterjedésük és a területen élő, várhatóan érintettek számának nagysága;
b) országhatáron történő átterjedésük lehetősége;
c) összetettségük, bonyolultságuk (különös tekintettel a több környezeti elemre kiterjedő hatásfolyamatok kiváltásának lehetőségére, valamint a hatások szinergiájára);
d) hozzáadódás lehetősége a térségben másutt folytatott vagy tervezett tevékenység hatásaihoz;
e) nagyságuk, erősségük;
f) bekövetkezésük valószínűsége;
g) tartósságuk, gyakoriságuk, visszafordíthatóságuk (figyelembe véve az elkerülésükre,
csökkentésükre tehető intézkedéseket);
h) a végső hatásviselőket (embert, természeti rendszereket) érő káros vagy zavaró hatások mértéke.
Vagyis a kérelmező által kifogásolt hivatkozáson túlmenően a rendelet 5. sz. mellékletének 3. pontjában foglaltak szerint is indokolt volt az előzetes hatásvizsgálat elrendelése, tekintettel arra, hogy a kérelmező által tervezett beruházást követően több ezer ember lakóhelyiségei kerülnek a 120 kV-os légvezeték biztonsági övezetébe, amely nyilvánvalóan káros, de legalábbis zavaró hatást gyakorol az ott élőkre.
Fenti körülményekkel a kérelmező pontosan tisztában van, hiszen a kérelmező megbízásából eljárt ETV-ERŐTERV Zrt. által 2008.03.10 napján 237550/0031/2008. szám alatt illetve 2008.04.28. napján P237550/0056/2008. számon benyújtott beadványból egyértelműen megállapítható, hogy a nyomvonal mellett élők érzékenységét a kérelmező is elismerte. A kérelmező a ”minél kisebb érintettség” érdekében előbb korrigálta a nyomvonalat, majd később olyan technikai megoldást választott (a vezetők törzsre feszítése), amellyel a lakóingatlanok a biztonsági övezetén kívülre kerültek.
Ugyanakkor a kérelmező megpróbálja lényegtelen körülményként kezelni és figyelmen kívül hagyni azt a
vitathatatlan tényt, hogy a vezeték biztonsági övezetében az építési hatóság által kiadott jogerős építési engedélyek alapján több száz lakóház áll, ezek egy része már a 1973 előtt is létezett.
A fellebbezés az előírt hatásvizsgálati dokumentáció hatóság által meghatározott tartalmi elemeit is kifogásolja:
A távvezeték jelenlegi állapota és az alkalmazandó vezeték kapcsán értelmezhetetlenek a kérelmező kifogásai, hiszen az a tény hogy ő, illetve megbízottja az eljárás során nyilatkozott a feszültségszintről, illetve az alkalmazandó vezetékre vonatkozó elképzelésekről, nem jelenti azt, hogy a hatóság fenti kérdések vizsgálatára a tények és a tervezett megoldások indokoltságának különös részletességű alátámasztására ne
írhatná elő hatásvizsgálat készítését. A kérelmező nyilatkozata nyilvánvalóan nem azonos a nyilatkozatban foglalt állítások hatásvizsgálati alátámasztásával.
A fellebbezés 2.2 pontja meglehetősen abszurd jogértelmezéssel utal arra, hogy a beruházás emberekre gyakorolt hatásának vizsgálata nem tartozik az első fokú hatóság feladatkörébe. Ennek alátámasztására utal a z 1995. évi LIII. Tv. (Ktv.) 2. §-ában foglaltakra.
A kérelmező álláspontja szerint az emberek nem képezik részét a környezetnek (?!?)
Ugyanakkor a Ktv. a törvény céljának és hatályának meghatározásakor fenti véleménnyel homlokegyenest
ellenkező jogalkotói álláspontot tükröz.
A törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket teremt az
egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére és elősegíti
a) akörnyezet igénybevételének, terhelésének és szennyezésének csökkentését, károsodásának megelőzését, a károsodott környezet javítását, helyreállítását;
b) az emberi egészség védelmét, az életminőség környezeti feltételeinek javítását;
c) a természeti erőforrások megőrzését, fenntartását, az azokkal való ésszerű takarékos és az erőforrások megújulását biztosító gazdálkodást;
d) az állam más feladatainak a környezetvédelem követelményeivel való összhangját;
e) a nemzetközi környezetvédelmi együttműködést;
f) a lakosság kezdeményezését és részvételét a környezet védelmére irányuló tevékenységben, így különösen a környezet állapotának feltárásában, megismerésében, az állami szerveknek és az önkormányzatoknak a környezet védelmével összefüggő feladatai ellátásában;
2. § (1) A törvény hatálya kiterjed:
a) az élő szervezetek (életközösségeik) és a környezet élettelen elemei, valamint azok természetes és az emberi tevékenység által alakított környezetére;
b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységre.
Kérelmező fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint a vezeték közvetlen közelében élő emberek nem minősülnek élő szervezetnek (?!?)
Ugyanakkor a törvény értelmező rendelkezései a környezet fogalmát is meghatározzák. Eszerint:
4. § E törvény alkalmazásában
1. környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői;
2. környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;
Ha kérelmező álláspontjával ellentétben ki merjük jelenteni, hogy az ember része azt élővilágnak, az
élővilág pedig a jogszabály szerint környezeti elem, akkor ebből a formállogika alapvető használatával az következik, hogy az ember része a környezetnek.
Fentiekből következően a hatóság nem lépte túl hatáskörét az embereket, mint a környezet részét érő hatások vizsgálatára (is) előírt kötelezéssel. Ugyancsak nem felel meg a valóságnak, hogy az első fokú hatóság figyelmen kívül hagyta vagy felülbírálta volna az ÁNTSZ szakhatósági állásfoglalását.
Ugyanis a hivatkozott szakhatóság –egyébiránt megalapozatlan, az elmúlt évek tudományos kutatásait és az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének az ügyben kiadott jelentéseit figyelmen kívül hagyó, ezért szakmailag álláspontunk szerint téves - állásfoglalása csupán annyit tartalmaz, hogy a tervezett villamosítás nem okoz a környezetvédelmi engedély kiadásához való hozzájárulást kizáró környezet- és település-egészségügyi hatásokat.
Ezen állásfoglalás nem jelenti azt, hogy a hatásterületen élőket nem érik káros vagy zavaró hatások. (Ilyen
állásfoglalást az ÁNTSZ hatáskör hiányában nem is adhatott).
Mindezekből következően abból, hogy az ÁNTSZ mint szakhatóság úgy ítélte meg, a beruházás nem jelent olyan egészségügyi behatást, amely egyértelműen kizárná a beruházás megvalósítását, nem következik az, hogy a hatóság ne írhatná elő ezen hatások vizsgálatát.
A fellebbezés 2.3 pontja a legjellemzőbb példája a kérelmező valótlan tényállításainak és csúsztatásainak.
A fellebbező állításaival ellentétben – mint azt már kifejtettük - a vezeték nem került megépítésre az
engedélyben foglalt tartalommal, sosem lett üzembe helyezve 120 kV-on. A kérelmező által tervezett beruházás – bármennyire is szeretné ezt elhitetni – nem egy hiányzó vezetékről szól, hanem egy félkész rendszer befejezéséről és eddigiekhez képest hatszoros feszültségszinten történő működtetéséről, vagyis a teljes hálózat jelentős fejlesztéséről.
Ebből következően a hatóságnak igenis joga, sőt kötelessége vizsgálni, hogy a beruházás következtében megvalósuló környezeti terhelés-növekedés mennyiben egyeztethető össze a hatályos belföldi, illetve nemzetközi normákkal, illetve jogosult a kérelmezőt annak megvizsgálására kötelezni, hogy más alkalmazott technológiával hogyan lehet csökkenteni a
környezetet érő káros, illetve zavaró hatások mértékét.
Mindezekre figyelemmel ismételten kérjük a Tisztelt Főfelügyelőséget, mint másodfokú hatóságot, hogy a
hivatkozott számú első fokú határozatot helybenhagyni, és a kérelmező fellebbezését elutasítani szíveskedjék.
Szeged, 2008. szeptember 12.
Tisztelettel
Élhető
Környezetért
Környezetvédelmi
Egyesület
Képv:
Dr. Hajász
Bertalan
Ügyvéd
